A 9.b ajánlásával: Green Day - Az amerikai álom

Billie Joe Armstrongot és bandáját, remélem, senkinek nem kell bemutatnom. Az 1990-ben 1000 mérföld nevezetű EP-jükkel, majd a 39/Smooth nagylemezével debütáló banda fiatalok és felnőttek generációit gondolkodtatta el például a The Saints are coming című számával.  Vagy késztette tombolásra egyik leghíresebb számával, amit kicsik és nagyok a mai napig kívülről fújnak: "You Wanna be American idiot!" Az én tinikorom hajnalán is igen népszerű volt ez a szám, és az album reklámanyagának számító pólómat máig kincsként őrzöm. 

Hihetetlen, de a banda elődjének számító Sweet Children zenekart pedig már 1984-ben létrehozta a két alapító tag Billie Joe és Mike Dirnt. Akkoriban még Tré Cool helyett John Kiffmeyer püfölte a dobokat. 1990-ben a névváltáskor történt a csere, és Al Sobrante szívhatta a fogát elég rendesen, hogy a banda még abban az évben világhírűvé vált. Még azon a nyáron elindult az első turnéjuk  az USA határain belül. Az első európai turnéjukra 1991-ben került sor. 

A Sweet Children

Soha nem hittem volna, hogy ez valóban igaz, de nem az American Idiot volt a leghíresebb és legnagyobb példányszámban elkelt albumuk, hanem az 1994-ben megjelent Dookie, amelyből világszerte 20 millió példányt adtak el, míg az előbb említettből “mindössze” 15 milliót. 1995-ben pedig a legnagyobb vagyont hozó albumukkal kijutottak még az 1995-ös Woodstock fesztiválra is.

Hangzásviláguk 1997 körül kezdett finomodni az eredetileg képviselt hard rockos vonalhoz képest. Erre az időszakra már több zenei díjjal is kitüntették őket, mint például az 1996-os MTV által meghirdetett American Music Awards-on hárommal: az év legjobb előadója, a legjobb heavy metal/hard rock előadó és a legjobb alternatív előadó kategóriákban. A „Walking Contradiction” című számukhoz készült videoklippel a Grammy-gálán az év legjobb videoklipjének címén kívül még a szintén az MTV által meghirdetett Video Music Awardson a legjobb különleges effektek díját is besöpörhették. Ezen kitüntetésekből kifolyólag tűnt merész vállalkozásnak a kisebb imidzsváltás, amivel mégsem lőttek mellé. 2000-ben mindenki a banda mélypontjának tudta be a nagymértékben más stílust képviselő Warning című nagylemezt, mégis a 2001-es kaliforniai zenei fesztiválon a kilenc jelölésből mind a kilenc díjat meg is nyerték. Mindazonáltal elismerendő, nem volt kasszasiker, itt inkább az érték volt a döntő tényező. 

2004-re véglegessé vált a tény, hogy a punkosabb hard-rock stílusukat felváltotta a pop-rock irányvonal, amely külsejükön is megmutatkozott, de rajongók és dollárok újabb millióit jelentette az American Idiot. Fricskák, politikai szurkálódások tömkelege az az album és elég nagy botrány is volt abból, hogy az amerikai rajongók személyes sértésnek vették a címadó dalt.

Ezután a bandának 3 albuma jelent meg, a 21^st Century Breakdown (2009-ben), az Uno (2011) és a Dos (2012).

A banda repertoárja eddig 12 nagylemez, 2 koncertfelvétel, 1 válogatás-album és számtalan zenei elismerés. Ezek után örömmel merem kijelenteni, hogy a banda csillaga még mindig ragyog a zenei élet égboltján, és nem úgy tűnik, hogy fénye az elkövetkezendő években, évtizedekben halványulni fog.