Surface Tension
Csiga
Balázs- ritmusgitár
Karádi
Norbert - szólógitár
Jambrisek
Péter - basszusgitár
Laczkovich
Máté - dob
Elég mókásan alakult a kezdőszituáció. Midőn megbeszéltük, hogy beugrom egy próbájukra, s nőhöz méltóan el is késtem… Rövid keresés után rábukkantam a próbatermükre, igazából a hangot és a portás utasítását követve. Éppen egy szám kellős közepén állítottam be. (Amit már szerencsére az elejétől hallottam, hisz a hangok kiszűrődtek.) Nem zavartatták magukat, aminek én különösen örültem. A szám végi szokásos bemutatkozás után, csak figyeltem. Ki, mit és hogyan csinál? Egy összeszokott vidám, fiatalos bandát láttam, négy szimpatikus, tettrekész fiatalemberrel. Magával ragadott a lendületük és a játékuk. Egyszerűen lenyűgöztek. A próba után terveztem, hogy megcsinálom az urakkal az interjút, ám a végén baráti traccsparti lett belőle. Nevetgélős, piszkálódós, jó hangulatú. Úgyhogy az interjúra csak pár nappal később került sor facebook chat-en.
Balázs kellőképpen leegyszerűsítette a dolgomat. Kérdezni is alig kell, csak ömlenek belőle a szavak. Az első kérdésem csak a névre vonatkozott.
Én: Elmeséled? Ha akarod, csak tőmondatokban. :)
Balázs: Igazából, mióta zenélek, mindig is bennem volt a "zenei buzgóság", és elhatároztam, hogy Ki mit tud?-ra valamit össze kellene hozni. (Talán, majdnem pontosan egy éve.) Összeszedtem az embereket ismeretségi körömből és ismerősön keresztül. Így indultunk a Ki mit tud?-on, de az alapötlet az volt, hogy egy szám erejéig lesz így a zenekar. Ám a próbák során határoztunk úgy menet közben Mátéval és Norbival, hogy jó ez a közös munka, és ebből még lehetne valami. Így mi már tudtuk, hogy ennek lesz folytatása, de a basszusgitárosunk és az énekesünk azt mondta, hogy ők más körökben folytatják, ezért ők maradnának az eredeti megállapodásnál. A Ki mit tud? napján "Csiga Balázs és csapata" néven indultunk. Csupán azért lett ez a nevünk, mert mentem nevezni a csapatot, és éppen nem volt semmi nevünk. Gondoltam, minek is lenne, ha nem lesz folytatás….. Úgyhogy Simon Krisztina tanárnő így jegyzett be minket, és értünk el egy ezüst fokozatot a megmérettetésen. Ezután az ismeretségi körből csatlakozott hozzánk Peti basszusozni, és emellett akkoriban a suliból jött hozzánk énekelni egy hölgy is. Egy kósza gondolatom során jött a következő név: Chill Out Sunday. Idén nyár eleje felé viszont meg kellett válnunk az énekesünktől, mert nagyon elütött tőlünk stílusban, és ezt máshogy nem lehetett kiküszöbölni. Nyáron, mint az iskola, mi is szüneteltünk, mert Norbi kint volt Londonban az olimpián, a többiek is mentek mindenfelé, személy szerint én is, így szeptemberben felfrissülve kicsit újítottunk. Lecseréltük a nevet, mert hát lássuk be, nagyon lötyögős hangzása van a Chill Out Sunday-nek, és ilyen névvel még én se tudok elképzelni egy jó kis grunge rock-os zenekart. Ekkor mentek a tanácskozások, és esett a választás a Surface Tension-re.
Én: Értem. :)![]()
Nos, a másik kérdésem: zenéltetek már a Ki? Mit? Tud?-on kívül máshol nyilvánosan?
Balázs: Tavaly júniusban keresett meg egy ismerősöm, azzal a kéréssel, hogy énekelnék és gitároznék-e egy nagyobb gyereknapi műsor keretein belül. (Itt, a lakhelyemen.) Köszönettel elutasítottam a felkérését, mert énekhanggal nem büszkélkedhetek. Ám alternatívaként felvetettem, hogy ha már az elképzelés adott, szólok a szólógitárosunknak, és akkori énekesnőnknek is. A végére ez az egész az akusztikus gitárokból és énekhangerőből kinőtte magát mikrofonra és erősítőkre. A felkérést követően gyorsan összedobtunk egy számlistát, amit 1 héten belül el kellett fogadtatnom zenésztársaimmal, és meg kellett tanulnunk. Az eredeti elképzelés szerint 15-16 számról lett volna szó, amiből végül 13 lett. A többibe nem mertünk belevágni, mert nem mertük garantálni, hogy hiba és baki nélkül végig megy a szám. Ám a visszajelzések pozitívak voltak.
Én: Ennyire maximalista, vagy magaddal szemben, hogy a legkisebb negatívum miatt már neki sem állsz valaminek?
Balázs: Eléggé. Ezért nagyon sok dalszövegem végzi a kukában, mert mikor visszaolvasom, valahol kicsit hibádzik a dolog, és hirtelen felindulásból kidobom. Olyan néven, hogy majd lesz ennél jobb is.
Én: Miért nem tartod meg őket legalább az íróasztalfióknak? Hátha más meglát benne valamit? Vagyis, a hibáiból is tanulhat az ember…
Balázs: Tudom, most már próbálom ránevelni magam.
Én: Tényleg, ezt már a legelején meg akartam kérdezni. Volt olyan, hogy akartál lánynak imponálni azzal, hogy már a bemutatkozáskor hozzátetted, zenész vagy?
Balázs: Nem mondhatnám… Mert az, hogy én zenélek, a kezdetektől fogva azért volt, mert magamnak akartam csinálni, és örömömet és kikapcsolódást találtam benne. Nyilván a beszélgetés során, mikor arra került a sor, hogy szabadidőmben mit csinálok, vagy hogy mi a hobbim- akkor kibújt a szög a zsákból, és elmondtam, hogy a rengeteg biciklizés mellett/előtt zenélek. De nem volt olyan, hogy én úgy mentem volna oda bárkihez is ismerkedni, hogy: Hello, szia, képzeld, van egy zenekarom és én vagyok a gitáros...
Én: Származott már valaha előnyöd vagy hátrányod abból, hogy zenélsz? :)
Balázs: Nem tudnék most hirtelen előnyt vagy hátrány mondani, inkább úgy mondanám, hogy megtisztelve éreztem magam, mikor felkértek tavaly a karácsonyi műsorhoz gitározni vagy a már említett gyereknaphoz. Tudom, ezekre más azt mondja, hogy na, ez igen... De, ha az ember ezt csinálja és felkeresik, mert tudják, hogy ilyen téren tevékenykedik és elismernek, és megbíznak, hogy zenélj nekik, akkor az valahol belül egy megtiszteltetésszerű érzést ad az embernek. Persze, nyilván volt olyan, hogy egy lány meglátta a képeket a közösségi portálon és talán ezért egy pozitívabb képet alkotott rólam.
Én: Ha szabad kérdeznem, mik a terveid a jövővel és a zenekaroddal kapcsolatban?
Balázs: Mindenképpen szeretném ezt folytatni és végig járni azt a bizonyos szamárlétrát. Jó, nekem is nyilván valahol dédelgetett álmom, amiért próbálok harcolni, hogy egyszer én a rocksztárok között lehessünk. De közeljövőbe tekintve, tervben van egy koncert számlista felépítése is, amivel fellépésekre mehetnénk. Ezen kívül nemrég álltunk neki az első zenekari szintű saját számnak, aminek hangszerelése nem is olyan sokára végső formát ölt. Szeretném, ha a saját dalokból is összejönne minimum 3-4, hogy egy kisebb bemutatkozó DEMO albumot kiadhassunk.
Megköszöntük az interjút egymásnak, és folytattuk a beszélgetést. Az interjúval párhuzamban még magánbeszélgetéseinkre is volt időnk. Mitagadás, többet nyertem ezzel az interjúval és a széchenyis diákújsággal, mint eleinte hittem volna. Az elmúlt pár hétben, amióta neki álltunk szervezkedni, egy igazi barátot szereztem. A cikk tökéletes példája annak, hogyan kössük össze a kellemeset a hasznossal.
Marsi
Viktória 12. E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése