2012. november 28., szerda

Staféta! Interjú harmadik alanyunkkal: Bencsik Sárával (13/B)!


Vándorol a stafétabot! A harmadik alanyunk Bencsik Sára 13/B-s tanuló volt, akinek Bábics László adta át a megtiszteltetés jogát, valamint egy személyre szóló kérdéssel is megfűszerezte az interjú kérdéseit.

Mi a kedvenc filmed és könyved?
Nincs kedvenc könyvem, mert nem olvasok. Sok kedvenc filmem van, de leginkább a fantasy ragad magával. Az elvontabb filmek.




Mi lenne az a 3 dolog, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?
1. rajzeszközeim, 2. jó sok sör :), 3. egy számomra kedves személy.




Mit csinálsz szívesen szabadidődben?
Koncertekre járok, barátokkal vagyok, beülök a törzshelyeimre... A lényeg, hogy mindig elfoglalom magam.




Hova utaznál/utazol szívesen?
Mindegy, csak tenger legyen.



 Tomboltál már rock koncerten?
(végignéz magán) Rám néztetek már valaha? :)


Mi volt a legnagyobb elkövetett diákcsínyed?
Egyszer általánosban sokat kellett másolni a tábláról. Bosszúból összeszappanoztunk a táblát és nem lehetett rá írni egy hétig.



Mi a kedvenc sportod?
Kickbox, mert simán kiütök mindenkit. :)




Voltál már férfi ruhában, ha igen mikor és miért?
Igen, mert utálok nőiesen öltözködni.




Sírtad el már magad film hatására?
Igen, például a Szilajon és Az óceánjáró zongoristán.



Van rossz szokásod?
Rengeteg, például üresen visszarakom a szódás üveget a hűtőbe, anélkül, hogy szólnék, hogy elfogyott.



Mennyi pénzért mennél el egy Fluor koncertre?
Nincs az a pénz a világon. :)




Tél vagy nyár?
Tél.




Kutya vagy macska?
Kutya.



Kávé vagy tea?
Tea.




Fekete vagy fehér?
Fekete.




Színház vagy mozi?
Mindkettő.




Édes vagy sós?
Sós, de igazából hangulatfüggő.



Bábics László kérdése: Ha szerepelnél egy felnőtt filmben (+18), mi lenne a neved?
Daira. :)



Sára az interjú végén tovább adta a stafétabotot. Talán pont neked?

Készítette: Marsi Viktória 12/E és Bacsmai Norina 11/E

2012. november 26., hétfő

Őszi színek - fotópályázat képei

A pályázatra beérkezett képek:
Szavazni lehet a kommentben.
3.

1.
2.
4.
5.
6.
7.
8.












2012. november 25., vasárnap

4 kreatív adventi naptár házilag! Közeleg a december...


Ha nem rajongsz a boltban kapható kész adventi naptárakért, amelyekben a kreativitás legapróbb szemcséje sem található meg, ráadásul olcsó, ízetlen csokikat rejtenek el benne, akkor készíts magadnak házilag egy decemberi nyitogatóst. :)


I. Karácsonyfa alakú naptár
Hozzávalók:
  különböző méretű, egyszínű borítékok
♠  gyurmaragasztó (ha nincs, jó a cellux is)
♠  a borítéktól elütő színű filctoll

Egyszerű, mégis nagyszerű kategóriába tartozó kis adventi naptár ez. Az egyetlen dolgod, hogy a gyurmaragasztó (vagy cellux) segítségével a kisebb-nagyobb borítékokat a kép mintájára karácsonyfa alakban ragaszd fel egy sima falfelületre. A borítékokra elszórtan írd rá a számokat 1-től 24-ig a filctollal, majd töltsd meg a borítékokat tetszés szerint akár csokival, akár kedves kis üzenetekkel. Tanács: Ha például kék színű a szobád fala, akkor ne válassz kék borítékokat.



II. Süveg alakú naptár
Hozzávalók:
♠  12 db kemény, színes papír
♠ 1 db sima, színes papír
♠  ragasztó vagy tűzőgép
♠  fekete filctoll

Ehhez a naptárhoz egy szabad asztal-, szekrény- vagy polcfelületre lesz szükséged, ugyanis nagy helyet foglal a 24 db kis süveg. Első dolgod, hogy a 12 db kemény papírt félbevágd, majd azokat süveg alakúra hajtsd össze és ragasztó vagy tűzőgép segítségével rögzítsd. A sima papírlapra rajzolj 24 db tetszőleges méretű kört (vagy amilyen mintát szeretnél), majd vágd ki őket és a fekete filctollal írd rájuk a számokat 1-től 24-ig. Ezeket a kis köröket ragaszd rá a süvegre, és tegyél alájuk valami meglepit.


III. Gyufásdoboz naptár
Hozzávalók:
♠  24 db gyufásdoboz
♠  csomagoló papír
♠  üvegfesték vagy filctoll
♠  cellux vagy zsírragasztó

Személy szerint, nekem ez az egyik kedvencem a 4 közül, mert nagyon egyszerű, de mégis aranyos. Első teendő, hogy a 24 db gyufásdobozt csomagold be és az aljánál ragaszd meg celluxszal vagy szírragasztóval. Akik jártasak az üvegfesték használatában, azok könnyedén 'ráfirkantják' a 24 számot a dobozokra, akik nem, azok vegyenek a kezükbe egy színes filctollat és azzal írják rájuk. Utolsó teendőként: töltsd meg a dobozokat kis üzenetekkel, vagy apró finomságokkal (pl. M&M's, egy kocka csoki...)


IV. Csipeszes naptár
Hozzávalók:
♠  24 db facsipesz
♠  szalag vagy madzag
♠  színes filctoll
♠  ragasztó
♠  tasak vagy csomagolópapír

Tanács: Érdemes a csipeszeket fa felületre ragasztani, mert ott jobban megragad (szekrényajtó, polc széle...). A facsipeszeket ragaszd fel a felületre, ahol szeretnéd, hogy lógjanak a meglepetések. Az ajándékokat csomagold be, vagy tedd bele őket kis méretű tasakokba és köss rájuk madzagot, vagy szalagot, majd madzagostul csíptesd rá őket a csipeszekre. Ha van rá lehetőséged, akkor a csipeszek fölé egy filctollal írd oda a számokat 1-től 24-ig, ha nincs, akkor a tasakokra írd rá.
Fontos: Mindenféleképpen fa csipeszeket válassz, mert a műanyag csipesz nem ragad oda a felülethez.

A Mikulás létezik!



Igen, talán így középiskolás/gimnazista fejjel „tapasztalt és mindent tudó” kamaszként egyikünk se merné jelen pillanatban ezt így kijelenteni, mert, hogy: Gyagyás vagy ember?! Hány éves vagy, hogy még ilyenben hiszel?! De remélem, a cikk végére talán újra lesznek, akik kicsit másként vélekednek a dologról. Megmondom őszintén, a napokban, mikor épp várakozó állásponton voltam a híres, neves nagy pécsi bevásárlóközpontunkban, került kezembe a hírújságjuk és vele együtt egy cikk. Ebben egy igen meglepő, de mégis valami igazságot magába foglaló választ kaptam gyerekkorunk olyan figurájának létezéséről, akit szinte kivétel nélkül várt minden gyerek újra és újra, és levelek tömkelegét küldözgették nekik a szülőkön keresztül. Igen, Ő nem más, mint a Mikulás.
Engedelmetekkel így már egy más által megírt és lefordított rovatot osztanék meg veletek:

Igen, Virginia, a Mikulás létezik!

A világ egyik leghíresebb szerkesztői közleményének volt ez a címe, amely 1897-ben jelent meg először a The New York Sun-ban, s attól kezdve egészen 1949-ig, a lap megszűntéig minden évben újranyomták. A szerkesztői állásfoglalást Francis P. Church veterán újságíró írta, akinek harcias jelmondata akkoriban az volt: "Törekedj arra, hogy elmédet megtisztítsd minden képmutatástól". Ezért aztán ő volt a lapnál az ügyeletes válaszoló minden vallási babonát firtató olvasói levélre. Így aztán az ő asztalán landolt egy Virginia O'Hanlon nevű nyolcéves kislány levele is. Harminchat évvel később Virginia O'Hanlon így mesélte el a levél történetét:

"Természetesen hittem a Mikulásban, hiszen sosem csalódtam benne. Azonban kevésbé szerencsés gyerekek azt mondták nekem az iskolában, hogy nincs is semmiféle Mikulás. Elteltem kétségekkel. Megkérdeztem édesapámat, de ő egy kissé kitérő választ adott. Az volt családunkban a szokás, hogy bármilyen kétely merült fel egy szó helyesírásával, vagy egy történelmi eseménnyel kapcsolatban, levelet írtunk a The New York Sun 'Kérdések és válaszok' rovatába. Apámnak az volt a szavajárása, hogy 'ha azt írják a The Sun-ban, akkor az úgy is van'. Ezért aztán azt mondtam édesapámnak, hogy írok a The Sun-nak. 'Helyes, Virginia, tedd azt!', felelte. 'Biztos vagyok benne, hogy a The Sun megadja a helyes választ'. Így került aztán Church asztalára Virginia levele, amely így szólt:

"Kedves Szerkesztő!

Nyolc éves vagyok. Néhány barátom azt mondja, nincs Mikulás. Papa azt mondja, 'Amit látsz a The Sun-ban, az úgy is van'. Kérem szépen, mondja meg nekem az igazat, létezik a Mikulás?

Virginia O'Hanlon"


Churchnek igencsak fejtörést okozott Virginia levele, hisz egész életét a babonák és mítoszok elleni harcnak szentelte, és most azt kérik tőle, írja meg az igazat. De vajon a földhözragadt válasz-e az igazság, vagy van egy nagyobb Igazság?


Végül megírta válaszát, amely bejárta a világot:

"Virginia, kis barátaid tévednek. Hatott rájuk egy szkeptikus kor szkepticizmusa. Csak abban hisznek, amit látnak. Azt hiszik, nem létezhet semmi, ami nem érthető kicsi elméjük számára. Minden elme, Virginia, akár egy felnőtté, akár egy gyermeké, csekély. A mi hatalmas Univerzumunkban az Ember és az ő Értelme pusztán csak egy kis legyecske, egy kis hangya, a határtalan világhoz és a megragadható teljes igazsághoz és tudáshoz képest. Igen, Virginia, Mikulás létezik. Ő olyan bizonyosan létezik, ahogy létezik a szeretet, a nagylelkűség és a hűség, és Te tudod, hogy ők itt vannak körülöttünk, és ők teszik a Te életedet a legszebbé és legboldogabbá. Jaj, milyen kopár is volna a világunk, ha nem volna Mikulás! Oly kopár lenne, mintha többé nem lennének Virginiák. Akkor nem volna többé gyermeki hit, nem volna költészet, nem volnának álmok, melyek elviselhetőbbé teszik a létet. Nem volna több örömünk. Csak maradnának a sivár érzetek és a látvány. A csodálatos fény, mellyel a gyermekkor betölti a világot, kihunyna örökre.
Nem hinni Mikulásban?! Mintha nem hinnél a tündérekben sem. Rávehetnéd a papát, fogadjon embereket, akik belekukkantanak minden kéménybe Karácsony Este, hogy meglessék a Mikulást. De még ha nem is látnád őt lefele mászni, mit bizonyítana az? Senki soha nem látta Mikulást, de nincs bizonyítéka annak, hogy ne létezne Ő. A világon a legvalóságosabb dolgok azok, amiket sem a gyerekek, sem a felnőttek nem láthatnak. Láttál valaha is tündéreket a füvön táncolni? Persze, hogy nem, de ez nem bizonyíték arra, hogy ők nincsenek. Senki nem tudja még elgondolni vagy elképzelni sem azt a sok csodát, amely nem látszik és nem is látható a világban. Kitépheted a babádból a szerkezetet és láthatod, mi adja a síró hangot benne, de van egy függöny, amely elfedi előlünk ezt a láthatatlan csodálatos világot, s e függönyt a legerősebb ember, de még a valaha élt legerősebb emberek egyesített ereje sem volna képes széttépni. Csak a hit, a költészet, a szeretet, az álmok képesek fellebbenteni a fátylat és engedik látni a függöny mögött a természetfölötti szépséget és dicsőséget. Ez volna a valóság? Oh, Virginia, semmi más nincs, ami valóságosabb és létezőbb ennél a világnál. Nincs Mikulás?! Istennek hála, Ő él és örökké élni fog. Mostantól ezer év múlva, sőt tízszer tízezer év múlva is Ő fogja elhozni a boldogságot a gyermekkor szívébe."

(forrás: http://www.tenyek-tevhitek.hu/virginia.htm)

2012. november 24., szombat

Mikulás kvíz

A facebook oldalunkon egy "játékot" indítottunk. Töltsd ki a Mikulás kvízünket, nyerjen a te osztályod!

Decemberi fotópályázat

Lassan elkezdjük az év utolsó hónapját. Az előző fotótémánk az Őszi színek volt, s mivel éppen a határidő lejárta előtti utolsó napokban kezdtetek belelendülni a fényképek eljuttatásába, ezért várunk még egy kicsit. Így ennek a témának a végső leadási határideje november 28. szerda. Közben már lehet hozzánk eljuttatni az újabb képeket is. A december hónap témája pedig nem más, mint a SZERETET!!!

2012. november 22., csütörtök

Ki az a Mikulás?


Hívják Mikulásnak, Santa Clausnak, Father Christmasnek, Pére Noelnek és még vagy féltucat egyéb néven. A piros köpenyes, hófehér szakállú öregúr régóta hordja az ajándékot a gyerekeknek – egyes országokban névnapján, december 6-án, másutt pedig karácsony este. Az amerikai és a kanadai gyerekek levélben kérnek tõle ajándékot. Máshol áruházak bérelnek fel alkalmi Mikulásokat, akik felveszik a kicsiktõl a megrendeléseket. Az ajándékok megérkezésének módja is különböző.

Franciaországban a gyerekek a kandalló elé teszik a cipőjüket, és a Pére Noeltől kapják az ajándékot. Németországban Szent Miklós december hatodikán érkezik. Édességeket hoz és egyúttal összegyűjti a gyerekek listáit, amelyekben megírják, mit szeretnének kapni karácsonyra. Jóllehet a Christkindl (Kis Jézus) a címzett, az ajándékot szenteste a Weihnachtsmann hozza. Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban szintén december hatodikán érkezik a Mikulás. Csak éppen nem szánon, hanem csónakon, és Spanyolországból. A parton fehér lóra száll, és úgy járja az utcákat, szolgáját Swarte Pietnek hívják.


Dániában, Norvégiában, Svédországban is ismert figura a fehér szakállas öregúr. De a legtöbb gyerek úgy tudja, hogy egy manó kézbesíti a Mikulás ajándékait karácsony este. A dánok és a norvégok ezt a manót Julenissennek, a svédek Jultomtennek nevezik.

Angliában Father Christmas, a Karácsonyapó nem 24-én hozza az ajándékokat, hanem másnap reggel találhatóak meg a fa alatt. A kéményen át közlekedik, és a kandallóra akasztott zoknikba teszi az ajándékot. Amerikában Santa Claus érkezik - Angliához hasonlóan, - legtöbbször a kéményen keresztül a lakásba. Szánját rénszarvasok húzzák, kedvence Rudolf. Az amerikai Santa Claus az Északi-sarkon él. Oroszországban a Gyed Maroz (Fagy Apó, vagy Télapó) járja az országot. A kék, vagy piros hímzett ruhájú Gyed Maroz Újévkor osztogatja az ajándékait. Kísérője a nagyon szép, jégkoronás unokája: Sznyegurocska (Hóleányka). Ő orosz trojkán közlekedik. Részt vállal még a feladatokban Babuska, ez a név a Nagymamára, illetve Anyókára utal, aki szintén ajándékokat ad a gyerekeknek.
Legjobb gyereknek lenni a letteknél, ugyanis a szentestétől számított 12 napon át hozza egyfolytában az ajándékot a Mikulás!

Virgács és szén
Nem szabad elfeledkeznünk a Mikulás állandó kísérõjéről, a krampuszról sem. Ez az ördög formájú figura osztrák területről származik, neve is az ausztriai németből való. A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonságai és megjelenései, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetleneket megbünteti. A krampusz figurája minden bizonnyal a téli napforduló pogánykori hiedelemvilág szellemeinek testet öltője, ördög formájú, patás, szõrös, szarvakkal ellátott ábrázolása pedig a keresztény gondolatkör gonosz elképzeléseire vezethető vissza. A jó megtestesítője mellett, aki a Mikulás, szükség volt a rossz, a büntetést osztó megformálására is. Mi lesz a rossz gyerekekkel? Nos, ők helyenként virgácsot, másutt hagymát, Olaszországban pedig szenet kapnak „ajándékba".

A gyerekek persze tudni szeretnék, mit csinál a Télapó, amikor nem ajándékot osztogat. Megszületett a Mikulás-legenda, mely szerint a finn Lappföldön lakik. A finnek így hívják őt: Joulupukki. Pontos lakhelye az Északi-sarkkör közelében, a Fülhegyen (Napapiiriben) található. A hegy gyomrában van a szupertitkos játékkészítő manufaktúra. Maga a kopár hegyoldal nyuszifülre hasonlít, és ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy az egyes gyerekek jók voltak-e avagy rosszak. Hosszas keresgélés után szerelmesedett bele a Lappföldbe és telepedett le véglegesen. Az év nagy részében itt lakik, csak néha teszi át székhelyét a titkos nyári szálláshelyére. Napapiirit Mikulás-faluvá avatták és berendezték a nagyszakállú irodáját és postahivatalát is. Ide várják a gyerekek leveleit, kéréseit és persze a látogatókat egész esztendőben. Még e-mailt is lehet küldeni: santa.claus@santaclausoffice.fi címre.


2012. november 21., szerda

Rick Riordan: Percy Jackson és az olimposziak

Ez egy öt kötetből álló könyvsorozat. Percy egy fiatal fiú, akinek problémái vannak a tanulással; az olvasás nehezére esik; és még családi gondok is gyötrik. A történet elején Percy rájön, mi is ennek az oka… 
A sztori a mai korban játszódik, de egy régi időszak emlékeivel: a görög mitológiát remekül mutatja be úgy, hogy a fiataloknak is felkeltse az érdeklődését és megragadja a fantáziáját. 
Az író Percy-t mindig nehéz kihívások elé állítja, amelyek legyőzésében remek barátok vannak a segítségére. Az olvasó pedig izgulhat, miközben megtanulhat sok mindent az istenekről és az életükről, ráadásul rendkívül ronda és érdekes külsejű szörnyeket is megismerhet. Ajánlom azoknak, akiket érdekel a görög mitológia és szeretik a kalandos regényeket. 
Beke Viktória 10.E



2012. november 18., vasárnap

Staféta - interjú Bábics László 13. B osztályos tanulóval



  1. Sziasztok!
    Második interjúalanyunk Bábics László lett, akinek iskolánk vezetője, Kutas József igazgató Úr adta át a "stafétabotot" és kérdéssorunkat az utolsó kérdéssel kiegészítette. Stábunk viszont most továbbmegy a László által kijelölt újabb úton, és visszük a stafétabotot az általa megjelölt érdekes egyéniségnek. Lehet, hogy Te vagy az?
    1.  Mi a kedvenc filmed és könyved? – Az Oszkár a kedvenc filmem, a könyvem pedig George Orvelltől az  1984.
    2.  Mi lenne az a 3 dolog, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre? – Jó sok cigarettát és természetesen öngyújtót, nincs szükségem 3.-ra. Talán csak a kalapom. Igen a kalapomat vinném még. 
    3. Mit csinálsz szívesen szabadidődben? – Írok. 
    4. Hova utaznál/utazol szívesen? – Párizsba és Moszkvába szívesen elmennék. 
    5. Tomboltál már rock koncerten? – Nem még nem voltam. 
    6.  Mi volt a legnagyobb elkövetett diákcsínyed?- Sok volt… Talán amikor egy egész napot ellógtam, mert össze-vissza hazudoztam a tanároknak.
    7. Mi a kedvenc sportod (sportolód/csapatod)? – Rühellem a sportot, nem is ismerem őket. Bár régebben úsztam.
    8. Voltál már női ruhában, ha igen mikor és milyen apropóból? – Voltam. Fogadásból és buliból.
    9. Sírtad már el magad film hatására? – Nem. 
    10.  Van rossz szokásod? – Van sok. 
    11.  Tél vagy nyár? – Nyár.
    12. Kutya vagy macska? – Kutya.
    13. Kávé vagy tea? – Kávé.
    14. Fekete vagy fehér? – Fekete.
    15. Színház vagy mozi? – Színház.
    16. Édes vagy sós? – Sós. 
    17.  Mi az a három dolog, amit megváltoztatnál a sulin? – Eltörölném a kortükör órákat. A könyvtárat kibővíteném. Csinálnék egy diákdohányzót, ahol mindig lenne egy tanár, aki ellenőrizné a személyiket.    
     
     
     
        készítette: Beke Viktória és Emesz Sára 10.e osztályos tanulók

2012. november 13., kedd

Szerencsések vagyunk? Iskolák a világ körül!


Minden országban más és más szokások alakultak ki. Valahol kemény szigor uralkodik, máshol viszont úgy is mondhatni, hogy bizony a befőtt teszi el a nagymamát...
Vajon szerencsések vagyunk-e mi, magyarok, hogy ilyen közegben tanulhatunk? Nos, ez is, mint sok más, ízlések és pofonok kérdése. Vannak, akik minden bizonnyal szeretik, ha korbáccsal ütlegelik a hátát, ha nincs kész a házija... Visszavonom, valószínűleg ilyen ember nem létezik. Ha mégis, annak inkább ajánlott orvoshoz, mintsem iskolába járnia. De ez már más tészta...
Egy szó, mint kolbász, szálljunk fel egy képzeletbeli vonatra, ami elkalauzol minket a világon található nemzetiségek iskolai szokásaihoz...
"Kérném az utasokat, hogy foglalják el a helyüket, mert a vonat másodperceken belül elindul!"

I. Állomás: Franciaország
Az iskola augusztustól a következő év júniusáig tart. Négy időszakra van felosztva az év. Egy időszak 7 hétig tart, amit egy 1 vagy 2 hetes szünet követ. A diákoknak reggel 8-tól délután 4-ig kell bent lenniük a suliban. Ez számukra elég soknak tűnhet, de nyugodjunk meg, azért van egy két órás ebédszünetük is. Érdekességnek számít, hogy bár a szombat felét is az iskolában kell tölteniük, szerdán vagy vasárnap nem kell bemenniük.

II. Állomás: Kína
Az iskola szeptembertől a következő év júliusának közepéig tart. A nyári szünetet általában nyári iskolában, vagy a vizsgákra való felkészüléssel töltik. A diákoknak reggel fél 8-tól délután 5-ig kell bent lenniük a suliban, és a franciákhoz hasonlóan náluk is van egy kétórás ebédszünet bepréselve az órák közé. Minden év végén vizsgáznak a kínai nyelvből és matekból. [gondolom most sokan fellélegeztek, hátravágták a kezüket a széken, és hálát adtak Istennek, hogy nem születtek kínainak]

III. Állomás: Japán
Az év áprilistól a következő év márciusáig tart [ha kiszámoljátok, akkor ez nem valami sok szünetet jelent a két év között, bár a tavaszi, őszi és nyári szünet meg van tartva]. Kötelező viseletnek számít az egyenruha, valamint szigorú szabályok vannak a hajviseletre, a cipőkre, a zoknikra, a szoknyák hosszúságára, a sminkre és a kiegészítőkre egyaránt.



IV. Állomás: Ausztrália
A diákok az év 365 napjából 200 napot az iskolapadban töltenek. A "nyári" szünet december közepétől január végéig tart [biztos mindenki látott már olyan karácsonyi képet, amin egy ausztrál család a tengerparton grillezik, megajándékozzák egymást, és homokból készítenek "hóembert", aminek a kezébe belenyomnak egy üres Coca Cola-s üveget]. Az ausztráloknál is 4 időszakból áll egy tanév, amelynek egy-egy időszaka 9-11 hetes, majd azt egy 2 hetes szünet követi. A diákoknak reggel 9-re kell bent lenniük az iskolában és délután fél 4-kor mehetnek onnan haza.

V. Állomás: Irán
A diákoknak 10 hónapig kell iskolába járniuk egy évben, szeptembertől júniusig. A fiúkat és a lányokat elkülönítve tanítják, ami azt is jelenti, hogy a lányokat nők tanítják, a fiúkat pedig férfiak. Mivel nincs elegendő pénzük, hogy minden iskolának saját könyvtára legyen, ezért kitalálták a 'guruló könyvtárakat', ami annyit tesz, hogy egyes buszok háromezer könyvvel megtömve, két könyvtárossal indulnak útra Iránon belül, hogy négyezer diákhoz
                                                        juttassák el a könyveket 40 iskolába.


VI. Állomás: Kenya
A tanév három időszakra van felosztva, és az egyes időszakok között egy hónapos szünet van. Egy tanítási nap reggel 8-tól délután 4-ig van. Az egyenruha viselése szigorúan kötelező egyes iskolákban.




VII. Állomás: Brazília
A diákoknak reggel 7-től délig kell bent lenniük az iskolában. Egyenruhát kell viselniük. Legfontosabb tantárgyak a matek, a földrajz, a történelem, a tudományok, és nem utolsó sorban a portugál nyelv, ami Brazília hivatalos nyelve.





Most mindenki tegye fel magában a kérdést, hogy meg van-e elégedve a magyar tanítási rendszerrel, vagy inkább választaná a napi 8-9 órás tanulást, a nyári iskolát, az egyenruhát, és azt a rengeteg szabályt, amik valószínűleg sok vicces történet megszületését gátolják meg!

2012. november 12., hétfő

Tudtad, hogy ő is zenél?

A mai fiatalok között is nagyon népszerű dolog a zenélés, a bandaalakítás. Iskolánkban több fiatal zenészpalánta él, akik várják a lehetőséget, hogy bizonyítsák képességeiket, tehetségüket. Ebben a sorozatunkban őket szeretnénk számotokra ismertté tenni újságunk segítségével.

Surface Tension

Csiga Balázs- ritmusgitár
Karádi Norbert - szólógitár
Jambrisek Péter - basszusgitár
Laczkovich Máté - dob
Elég mókásan alakult a kezdőszituáció. Midőn megbeszéltük, hogy beugrom egy próbájukra, s nőhöz méltóan el is késtem… Rövid keresés után rábukkantam a próbatermükre, igazából a hangot és a portás utasítását követve. Éppen egy szám kellős közepén állítottam be. (Amit már szerencsére az elejétől hallottam, hisz a hangok kiszűrődtek.) Nem zavartatták magukat, aminek én különösen örültem. A szám végi szokásos bemutatkozás után, csak figyeltem. Ki, mit és hogyan csinál? Egy összeszokott vidám, fiatalos bandát láttam, négy szimpatikus, tettrekész fiatalemberrel. Magával ragadott a lendületük és a játékuk. Egyszerűen lenyűgöztek. A próba után terveztem, hogy megcsinálom az urakkal az interjút, ám a végén baráti traccsparti lett belőle. Nevetgélős, piszkálódós, jó hangulatú. Úgyhogy az interjúra csak pár nappal később került sor facebook chat-en.
Balázs kellőképpen leegyszerűsítette a dolgomat. Kérdezni is alig kell, csak ömlenek belőle a szavak. Az első kérdésem csak a névre vonatkozott.

Balázs: Hűha, a névhez is van külön sztori. Jelenleg a 3. nevünket fogyasztjuk mint Surface Tension.
Én: Elmeséled? Ha akarod, csak tőmondatokban. :)

Balázs: Igazából, mióta zenélek, mindig is bennem volt a "zenei buzgóság", és elhatároztam, hogy Ki mit tud?-ra valamit össze kellene hozni. (Talán, majdnem pontosan egy éve.) Összeszedtem az embereket ismeretségi körömből és ismerősön keresztül. Így indultunk a Ki mit tud?-on, de az alapötlet az volt, hogy egy szám erejéig lesz így a zenekar. Ám a próbák során határoztunk úgy menet közben Mátéval és Norbival, hogy jó ez a közös munka, és ebből még lehetne valami. Így mi már tudtuk, hogy ennek lesz folytatása, de a basszusgitárosunk és az énekesünk azt mondta, hogy ők más körökben folytatják, ezért ők maradnának az eredeti megállapodásnál. A Ki mit tud? napján "Csiga Balázs és csapata" néven indultunk.
Csupán azért lett ez a nevünk, mert mentem nevezni a csapatot, és éppen nem volt semmi nevünk. Gondoltam, minek is lenne, ha nem lesz folytatás….. Úgyhogy Simon Krisztina tanárnő így jegyzett be minket, és értünk el egy ezüst fokozatot a megmérettetésen. Ezután az ismeretségi körből csatlakozott hozzánk Peti basszusozni, és emellett akkoriban a suliból jött hozzánk énekelni egy hölgy is. Egy kósza gondolatom során jött a következő név: Chill Out Sunday. Idén nyár eleje felé viszont meg kellett válnunk az énekesünktől, mert nagyon elütött tőlünk stílusban, és ezt máshogy nem lehetett kiküszöbölni. Nyáron, mint az iskola, mi is szüneteltünk, mert Norbi kint volt Londonban az olimpián, a többiek is mentek mindenfelé, személy szerint én is, így szeptemberben felfrissülve kicsit újítottunk. Lecseréltük a nevet, mert hát lássuk be, nagyon lötyögős hangzása van a Chill Out Sunday-nek, és ilyen névvel még én se tudok elképzelni egy jó kis grunge rock-os zenekart. Ekkor mentek a tanácskozások, és esett a választás a Surface Tension-re.

Én: Értem. :) Nos, a másik kérdésem: zenéltetek már a Ki? Mit? Tud?-on kívül máshol nyilvánosan?

Balázs: Tavaly júniusban keresett meg egy ismerősöm, azzal a kéréssel, hogy énekelnék és gitároznék-e egy nagyobb gyereknapi műsor keretein belül. (Itt, a lakhelyemen.) Köszönettel elutasítottam a felkérését, mert énekhanggal nem büszkélkedhetek. Ám alternatívaként felvetettem, hogy ha már az elképzelés adott, szólok a szólógitárosunknak, és akkori énekesnőnknek is. A végére ez az egész az akusztikus gitárokból és énekhangerőből kinőtte magát mikrofonra és erősítőkre. A felkérést követően gyorsan összedobtunk egy számlistát, amit 1 héten belül el kellett fogadtatnom zenésztársaimmal, és meg kellett tanulnunk. Az eredeti elképzelés szerint 15-16 számról lett volna szó, amiből végül 13 lett. A többibe nem mertünk belevágni, mert nem mertük garantálni, hogy hiba és baki nélkül végig megy a szám. Ám a visszajelzések pozitívak voltak.
Én: Ennyire maximalista, vagy magaddal szemben, hogy a legkisebb negatívum miatt már neki sem állsz valaminek?
Balázs: Eléggé. Ezért nagyon sok dalszövegem végzi a kukában, mert mikor visszaolvasom, valahol kicsit hibádzik a dolog, és hirtelen felindulásból kidobom. Olyan néven, hogy majd lesz ennél jobb is.
Én: Miért nem tartod meg őket legalább az íróasztalfióknak? Hátha más meglát benne valamit? Vagyis, a hibáiból is tanulhat az ember…
Balázs: Tudom, most már próbálom ránevelni magam.
Én: Tényleg, ezt már a legelején meg akartam kérdezni. Volt olyan, hogy akartál lánynak imponálni azzal, hogy már a bemutatkozáskor hozzátetted, zenész vagy?
Balázs: Nem mondhatnám… Mert az, hogy én zenélek, a kezdetektől fogva azért volt, mert magamnak akartam csinálni, és örömömet és kikapcsolódást találtam benne. Nyilván a beszélgetés során, mikor arra került a sor, hogy szabadidőmben mit csinálok, vagy hogy mi a hobbim- akkor kibújt a szög a zsákból, és elmondtam, hogy a rengeteg biciklizés mellett/előtt zenélek. De nem volt olyan, hogy én úgy mentem volna oda bárkihez is ismerkedni, hogy: Hello, szia, képzeld, van egy zenekarom és én vagyok a gitáros...

Én: Származott már valaha előnyöd vagy hátrányod abból, hogy zenélsz? :)
Balázs: Nem tudnék most hirtelen előnyt vagy hátrány mondani, inkább úgy mondanám, hogy megtisztelve éreztem magam, mikor felkértek tavaly a karácsonyi műsorhoz gitározni vagy a már említett gyereknaphoz. Tudom, ezekre más azt mondja, hogy na, ez igen... De, ha az ember ezt csinálja és felkeresik, mert tudják, hogy ilyen téren tevékenykedik és elismernek, és megbíznak, hogy zenélj nekik, akkor az valahol belül egy megtiszteltetésszerű érzést ad az embernek. Persze, nyilván volt olyan, hogy egy lány meglátta a képeket a közösségi portálon és talán ezért egy pozitívabb képet alkotott rólam.
Én: Ha szabad kérdeznem, mik a terveid a jövővel és a zenekaroddal kapcsolatban?

Balázs: Mindenképpen szeretném ezt folytatni és végig járni azt a bizonyos szamárlétrát. Jó, nekem is nyilván valahol dédelgetett álmom, amiért próbálok harcolni, hogy egyszer én a rocksztárok között lehessünk. De közeljövőbe tekintve, tervben van egy koncert számlista felépítése is, amivel fellépésekre mehetnénk. Ezen kívül nemrég álltunk neki az első zenekari szintű saját számnak, aminek hangszerelése nem is olyan sokára végső formát ölt. Szeretném, ha a saját dalokból is összejönne minimum 3-4, hogy egy kisebb bemutatkozó DEMO albumot kiadhassunk.

Megköszöntük az interjút egymásnak, és folytattuk a beszélgetést. Az interjúval párhuzamban még magánbeszélgetéseinkre is volt időnk. Mitagadás, többet nyertem ezzel az interjúval és a széchenyis diákújsággal, mint eleinte hittem volna. Az elmúlt pár hétben, amióta neki álltunk szervezkedni, egy igazi barátot szereztem. A cikk tökéletes példája annak, hogyan kössük össze a kellemeset a hasznossal. 

Marsi Viktória 12. E